A szójakereskedők a moratóriumot növekedésgátló tényezőnek tartják. A környezetvédő szervezetek tiltakoznak. Ez megterhelheti az Európával és Kínával fennálló kapcsolatokat.
A brazíliai növényi olajipari szövetség (ABIOVE), amelynek tagjai a világ vezető szójakereskedői, az ADM, a Bunge, a Cargill, a Cofco és a Louis Dreyfus, február 15-én kilépett a szójamoratóriumból. Ez 2045-ig akár 30 százalékkal is növelheti az Amazonas-vidék erdőirtását, és további millió tonnányi szén-dioxid-kibocsátást eredményezhet, ami veszélyezteti Brazília éghajlat-politikai céljainak elérését.
2006-ban szinte az összes nagy brazil termelő és exportőr kötelezettséget vállalt arra, hogy beszünteti a szójakereskedelmet, amely az esőerdő újonnan kiirtott területein termesztett szójából származik. Ez az úgynevezett Amazonas-szója-moratórium a Greenpeace és más környezetvédelmi szervezetek intenzív nemzetközi kampánya nyomán jött létre, amelyet európai vásárlók is támogattak.
Az ABIOVE azzal indokolta a lépést, hogy a moratóriumot más biomokban, például a Cerrado-szavannában, nem alkalmazzák ugyanolyan szigorúan, ahol a szójatermesztés terjeszkedése szintén több millió hektárt pusztít el. Az ellenőrzések megnövelték a költségeket és korlátozták a globális versenyben való terjeszkedést.
A Greenpeace, a WWF és az Imaflora környezetvédelmi szervezetek viszont közös nyilatkozatukban a vállalatok kilépését „súlyos visszalépésnek a környezet számára” nevezték, és rámutattak, hogy ez 9,2 millió hektár erdő pusztulásához vezethet.
A szójatermesztés az összes export 15 százalékát teszi ki, és Brazília egyik legfontosabb gazdasági ágazata. A nagy kereskedelmi vállalatok pedig a világ gabonakereskedelmének mintegy 70 százalékát ellenőrzik. Azon döntésük, hogy feladják környezetvédelmi kötelezettségvállalásaikat, jelzés a pénzügyi piacok, befektetési alapok és mezőgazdasági termelők számára.
Ezért több millió hektár trópusi erdő mellett több milliárd dollárnyi külkereskedelem, befektetés és finanszírozás is veszélybe kerül az úgynevezett ESG-kritériumok (Environmental, Social and Corporate Governance) szerint, amelyek a környezetvédelmi, fenntarthatósági és társadalmi kérdések figyelembevételét írják elő a vállalatirányításban és a közberuházásokban.
Így az EU 2023-ban elfogadta az erdőirtásmentes ellátási láncokról szóló irányelvet (EUDR), amely tiltja az erdőirtással kapcsolatos termékek importját. A környezetvédelmi kötelezettségek be nem tartása hírnévvesztéssel járhat, és ronthatja a brazil mezőgazdaság hitelhez jutási esélyeit. A világ legnagyobb szójabab-importőrével, Kínával való kapcsolat is megromolhat. Kína a világszerte a szójabab több mint 60 százalékát importálja sertés- és baromfitenyésztő iparának.
A moratórium bebizonyította, hogy a követelmények környezetvédelmi javulást eredményezhetnek. 2004-ben Brazília az erdőirtás csúcspontját élte át; az Amazonas-vidék közel 27 700 km²-t vesztett. Az állami ellenőrzések és a piaci nyomás hatására az erdőirtás a következő tíz évben drasztikusan, történelmi mélypontra, évi körülbelül 4500 km²-re csökkent. Ebben nagy szerepet játszott az Amazonas-vidék műholdas megfigyelése. A Greenpeace szerint az erdőirtás a megfigyelt régiókban közel 70 százalékkal csökkent.
Az elmúlt 20 évben a brazil szójatermesztési terület mégis körülbelül 22 millió hektárról több mint 44 millió hektárra nőtt. Ez egyrészt az esőerdőben már kiirtott területek, például legelők átalakításának, másrészt az Amazonas esőerdő területén kívüli termőterületek bővítésének köszönhető, amely a Cerradohoz hasonló biodiverz szavannák rovására történt. Minden hektár szójabab bruttó hozama ciklusonként 1000 és 1500 dollár között mozog, ami hatalmas gazdasági ösztönzőt jelent. A szójabab elsősorban a húsipar takarmányozási céljaira keresett.
A brazíliai Amazonas több mint négymillió km²-t foglal el, és (még) körülbelül 100 milliárd tonna szén-dioxidot tárol. Minden kivágott terület nemcsak a fajok sokféleségét pusztítja el, hanem hatalmas mennyiségű CO₂-t is kibocsát. Az Amazonas olyan, mint egy szivattyú, amely újrahasznosítja a nedvességet. Az erdőirtás növekedése rontja Dél-Amerika csapadékviszonyait is. A szójatermesztés, amely elősegíti az erdőirtást, paradox módon az esőerdő által biztosított éghajlati egyensúlytól függ.
Az Amazonas kritikus „visszafordíthatatlan ponton” áll (a miamerikank.hu beszámolt erről). A tudomány szerint az ökoszisztéma degradált szavannává válhat, ha az erdőirtás meghaladja a biom 20–25 százalékát. Az eredeti erdőterület körülbelül 17 százaléka már elveszett.
Írta: Ulrike Bickel
Forrás: Amerika21
